Van egy kolléganőm, akivel nagyokat szoktunk beszélgetni. Hasonló a világlátásunk, kedvelem a kis történeteit a múltjából - bár ezek nem túl kalandos, inkább csak hétköznapi történetek. Már-már vigyáznom kell, mert a többi kolléganőhöz képest hangosabban köszönök neki, hosszabbra nyújtjuk a kávézást a teakonyhában, ha együtt vagyunk, és biztos, hogy leveszik a gesztusaimból, hogy ez a kolléganő kedvesebb nekem, mint ők.

Folyton a családjáról mesél, a gyerekeiről, hogy mit csinálnak - bár felnőttek, de erősen a felügyelete alatt tartja őket - és persze a fő téma a férje. A családban vele mindig történik valami, de általában valami pozitív dolog, A. mindig tud a férjről mondani valami jót, kereknek és megbonthatatlannak tűnik a páros életük (is). Szinte minden problémájukra találnak előbb-utóbb megoldást, együtt cselekszenek dolgokat - ha mást nem, csak annyit, hogy a férj hozza-viszi, amikor nincs autója valami miatt, szóval idilli az életük. Szerintem sohasem csalták meg egymást, hogy mást megkívánt-e a kolléganő valaha, azt nem tudom, de hogy hűséges volt és ragaszkodott ehhez a szerephez, a rendíthetetlen feleségéhez és családanyáéhoz, abban biztos vagyok.

Ennek ellenére érzek benne valami olyat, hogy ez a szerep csak az egyik énje. De nem tud kimozdulni ebből a szerepből, mint ahogy én sem tudok a saját magaméból. Pedig kellene.. egy másik Ént szabadon engedni magamból, ami simán udvarolhatna neki, pajzán, kétértelmű megjegyzésekkel közeledhetne hozzá, érzékeltetné, hogy mennyire szeretném elvinni valami nyugodt helyre, és órákig vagy inkább napokig élvezkedni a középkorú, kicsit itt-ott megrogyott, de azért még formás testén, komoly impotenciámat az újdonság és a titokzatosság erejével megszüntethetné, és úgy élvezhetném minden porcikáját, ahogy eddig még nővel soha nem tettem.

Beszél hozzám céges ügyekről vagy valami családi dolgát meséli, belenézek közben a barna szemeibe, nézek értően, és közben arra gondolok, hogy a kerek, nagy melleit markolásznám, a punciját gyötörném a kezemmel, jó mélyen ujjazva őt. A beszélő száját figyelem, és közben arra gondolok, hogy  kócosra simogatnám a haját, és így szopatnám azokat az ajkakat, amelyek most a szavakat mondják... Lenézek a lábaira, még szandálcipőben van és szép nyári barna a bőre a bokáján,aztán feljebb viszem a tekintetem a nadrágos combjára, és arra gondolok, hogy azok is barnák és meztelenek és az öle fehéren meztelen, hanyatt fekszem egy ágyon és a számra ül és úgy élvezkedik az arcomom, és közben a saját melleit simogatja a kezével, úgy élvez el. És még mindenféle mocsok perverziót is kipróbálnék vele, csakis olyanokat, amikkel ismét kemény farkú férfinak érezhetem magam. De ennek nem csak erről kellene szólnia, hanem a teljes odaadásról és a kölcsönös (játékos, nem szerelmes) összeolvadásról.

Elfojtott vágyat érzek ki a hangjából, ha személyesebb dolgokra fordul a beszélgetés. De azt hiszem, hogy inkább csak az én elfojtott vágyaimról van itt szó...